A Kaledóniai-csatornából kijutunk a tengerre,
a Belső-Hebridák szigetvilágában kalandozunk esőben és ködben
(2019. augusztus 04-07.)
(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, az a böngészőtök beállítása miatt van. Zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet. Nálunk pl. a Firefoxban 80%-ra van kicsinyítve.)
2019. aug. 04. Banavie - Corpach - Loch a'Choire (3 zsilipelés, 15 tmf)
Borús időben, szitáló esőben érkeztünk egy hete a Kaledóniai-csatornába, és a befejezés is hasonló:
Míg kezeljük a köteleket, a Krétán hagyott hajónkra, Lobrigóra gondolok. Dénes el akarja adni, és már jelentkezett is rá egy angol, akinek egyik érdekessége, hogy épített magának egy dzsunka (sárkányszárny) vitorlázatú hajót. Ilyen vitorlája van Barny-nknak is.
Mondhatnám, hogy mennyivel több esze van, mint nekünk, hogy Görögországban akar vitorlázni, és nem itt ázni-fázni az Egyesült Királyság vizein, de ő már többször körbevitorlázta a Brit-szigeteket, látta, megtapasztalta, amit mi még csak most ízlelgetünk. Az elmúlt két nap nyárias melege meggyőzte Dénest, hogy az izzasztó hőség, ami a kopár görög szigetvilágban elviselhetetlenné teszi a nyarat, van olyan rossz, mint itt a rengeteg eső és hozzá a maximum 16 fokos hőmérséklet. Mindkét véglet megviseli az embert, de mindegy is, azért jöttünk ide, mert még sose jártunk itt.
Három zsilipelés után Corpach-nál kiérünk a Loch Linnhe nevű mélyen benyúló, keskeny tengeröbölbe. 29 zsilipelés és 10 elforduló híd a 96 km hosszú csatornán. Lehetett volna hosszabb. Még nem untuk meg a hegyvidéki jellegű tavakon a békés meneteket. Aki csak teheti, ne hagyja ki!!!
Elmotorozunk Fort William előtt, ahol épp az Aida aura nevű óceánjáró várakozik horgonyon. Festéséről azonnal tudom, hogy már találkoztunk vele a Karib-tengeren. Miért nem egy jégtörő??? Akkor talán jobban értékelném ezt a 16 fokot az esővel együtt.
Visszanézve az akkori fotóinkat a honlapunkon, a párjával, Auda diva-val találkoztunk Martinique szigetén Fort de France településnél. Két hónapot horgonyoztunk ott, rengeteg esőben volt akkor is részünk, de a napi szinten érkező trópusi záporok után legalább mindig kisütött a nap. És annyit úszhattunk, sznorkelezhettünk a vízben, amennyit csak akartunk. Ez mindkettőnknek nagyon hiányzik.
Míg Dénes kormányoz kint az esőben, én a kabin védelmében keresgélem a mai horgonyzóhelyünket az erre a területre vonatkozó hajózási könyvünk és az internet segítségével. Dénes kinézett tegnap este több lehetőséget, de egyiket se találtuk a legjobb választásnak az aktuális viszonyok mellett. Pl. az egyikhez már csak akkor érnénk oda, amikor kifelé áramlana a víz, és a könyv is jelzi, hogy ilyenkor nagyon erős ott az áramlás, nincs értelme a mi motorunkkal erőlködni. Ráadásul sok helyet mooringokkal raktak tele, és nincs már lehetőség a biztonságos horgonyzásra a vízmélység miatt. Nem könnyű jó helyet találni.
A hajózóknak, pecázóknak készült Navionics app-ot használjuk tervezésre, ahol pl. a vízmélységek mellett sok más információt találunk, pl. az egyes öblöknél az ott járt vitorlázók által felrakott bejegyzéseket akár a horgonyzásról, akár veszélyekről.
Dél körül végre kapunk szelet hátulról, és a három óra motorozást még két óra vitorlázás követi. Barny sárkányszárnyát ismét kiereszthetjük.
Jobbra van egy öböl, a Loch a'Choire, ahová egyszerű a bejutás, és a Navionics-on több hajóstól is van bejegyzés, az egyik pár napos. Láttam fotókat arról, hogy jávorszarvas járt lent a parton. Milyen jó lenne egyet látni! Ezt az öblöt választjuk.
Az öbölben lazacfarm működik. Kanadában, Új-Skóciában sokat láttunk belőle, amikor még Rapid Transittal vitorláztunk.
Végre horgonyon:
Elszórva egy-egy kőépület látszik a parton:
Skóciát valaha szinte teljesen erdők borították, mára csaknem kopárrá vált. Dénes tudja, hogy mennyire szeretem az ilyen csupasz domboldalakat, hegygerinceket. Napsütésben, felhőkbe burkolva, esőben is. Csak ritkán jut eszembe az az ökológiai veszteség, amivel a fakitermelés járt az ilyen tájakon. Az itt egykor őshonos jávorszarvasok, farkasok kihaltak, de az utóbbi években egy brit üzletember Svédországból hozott néhány példányt, és a farm nincs is olyan messze tőlünk. Gondolom, onnan kóborolt ide az, amelyiket itt a parton lefotózták. Kicsi az esélye, hogy még itt van, de azért folyamatosan kémlelem a partot.
Túraútvonalat is kinéztünk, de a metoffice nem kamuzott, csak rövid szünetekre áll el az eső. Nincs kedvünk a partra evezni. Hja, mennyivel egyszerűbb volt a csatornában a stég mellett állva!
Este érkezett még egy amerikai zászlós vitorlás, egy pár két kisgyerekkel.
2019. aug. 05. Loch a'Choire - Isle of Mull (Tobermory, szűk átjáróban) (30 tmf)
Szélcsendre, tükörsima vízre ébredünk, de nem tart sokáig, egymás után mennek át rajtunk ma délelőtt is a zivatarok. Erdőfoltok és a kisimult tengervíz:
Merre induljunk? Napok óta ez a kérdés, de a választ megnehezíti, hogy még nem találtunk télire olyan kikötőt Barny-nak, ami olcsó, és hely is van benne. Minden nap újabb kikötőket kutatunk fel az interneten, e-mail, telefon, közben várjuk a visszajelzéseket. Augusztus végén haza kell repülnünk, addig meg kell oldanunk ezt a problémát.
Korábbi tervünk az volt, hogy a Belső-Hebridák legészakibb szigetéig, Skye-ig mindenképp elvitorlázunk, ez ígérkezik a legszebbnek a beszámolók alapján. Közben pedig érintjük a többi útbaeső szigetet, illetve a szárazföldön is szép helyekről olvastunk.
Rózsaszínnel vannak színezve a Belső-Hebridák szigetei, barnával a Külső-Hebridák szigetei, zölddel a szárazföld: (Tegnap Fort William környékén értünk ki a csatornából.)
Végül ennél a tervnél maradtunk.
Délutánra esőmentes időre számíthattunk, és ki is tűztük következő alvóhelynek Mull-sziget északi végében Tobermory-t. Backup plan mindig kell, most is kerestünk még néhány helyet, ha nem sikerülne Tobermory-ig megtennünk a 30 tmf-et. Bár az út első felén szembe kell mennünk az elemekkel, széllel, áramlással, de a másik felében, amikor Mull szigetét elérve 90 fokos kanyart vesz az utunk, mindent kedvező irányból kapunk.
A tervezés az egyik legjobb szórakozás a hajón, csak az a baj vele, hogy annyi érdekeset megtudunk a környékről, hogy aztán mindenhol meg akarunk állni, és ez persze teljesíthetetlen.
Olvasással szórakoztatjuk magunkat az indulásig, kint meg esik az eső. Dénes már elolvasta Bernard Cornwell-től az e-book olvasónkra angolul letöltött Stonehenge c. regényt. Most rajtam a sor.
Délután 2-kor indulás. Dénes kedvence, a balatoni sárga viharkabát, utoljára még a 20-as éveiben viselte a Balatonon. Elhozta nosztalgiából, már csak arra jó. De a nadrág, amit Ipswitch-ben vett még az indulásunk előtt egy kiárusításon, na, az szél- és vízálló:
Krajcolunk Mull szigetéig, szemből kapjuk az áramlást is, szelet is, így irányra 0.8 csomóval megyünk, ami nevetséges. Van időnk, nyugtat Dénes, olvassam nyugodtan a Stonehenge-et. Baromi hideg van kint a szembeszélben, nincs sparyhoodunk, ami a fröccsöt, szelet felfogná.
Mull-szigethez közeledve már messziről látjuk a fennsíkot uraló, felújítás alatt álló Duart kastélyt:
A 90 fokos forduló után a Sound of Mull-on megindulunk. Barny-t tolja az áramlás, a szél. Este fél 9-kor érjük el azt a szűk átjárót, ahol dagálykor tudunk csak bejutni, de Dénes épp így időzített. A két cölöp jelöli a zátonymentes bejárót, szemben a fehér épületek Tobermory házai:
Tobermory kikötője telerakta a város előtti részt fizetős mooringokkal. Olvastuk, hogy a mooringok miatt csak elszórtan akad két-három hely a város közelében horgonyzásra. Máshol pedig a vízmélység 30-45 méter, és nyitott a Sound of Mull-ról bejövő hullámzásra. Ezt a két-három helyet mostanra már biztos elfoglalták, hisz szezon van, és Mullnak ez a legnépszerűbb települése, így el sem megyünk addig.
Viszont a térképünk az átjáró után közvetlenül jelöl egy horgonyzóhelyet a jobb oldalon. Oda most nem állhatunk a szél iránya miatt, de a bal oldal mentén keresünk megfelelő mélységet. 11 méterig mér a mélységmérőnk, ez alatt kiakad, ugrál. Amikor végre 11 métert mutat - ekkor már úgy tűnt a hajóról, hogy mindjárt belefutunk a parti fenyvesbe -, Dénes ledobja a horgonyt.
Horgonyról nézzük az átjárót, látszik a két cölöp is:
2019. aug. 06. Isle of Mull (Tobermory, szűk átjáró) - Kilchoan bay a szárazföldön (7 tmf)
Kényelmesen reggelizünk, mert a következő cél közel van. Még mindig van a Magyarországról hozott füstült sonkából. A hajó aljában tároljuk, ott garantált a 9-12 fokos hőmérséklet. A csatornában bevásároltunk egy hétre való mennyiséget kenyérből, gyümölcsből, kenyérre való zöldségből, van két hétre sajt, szalámi, hús, tojás, főznivaló zöldség, tej, egy hónapra konzervhúsok, tészta, szószok, müzli, nasi.
Megvárjuk, hogy elálljon az eső, csak aztán indulunk. Kényelmesebb így felhúzni a horgonyt, elhagyni a helyet. Nincs szél, motoroznunk kell, áramlás is csak picit segít. Az öböl végén fekvő Tobermory valóban festői település a színes házaival, két kőtemplomával, ahogy az útikönyv is írja. Az új-skóciai Lunenburg jutott az eszünkbe róla, ahol Rapid Transit-tal jártunk.
Tervbe vettük, hogy majd Skye-ról visszafelé megállunk, és sétálunk egyet a településen, túrázunk a környéken. Most a vízről megcsodáltuk, és motoroztunk tovább. Mai úticélunk a szárazföldön fekvő település, Kilchoan öble. Azért választottuk, mert a következő sziget 30 tmf, és a mai szélcsendben nem akarunk ennyit motorozni, ráadaásul Kilchoan után kiérnénk Mull-sziget takarásából a cseppet sem békés nyílt vízre. Azon motorozni, csak ha muszáj. Holnap pedig jön egy erős É-i szél, azt is kivárjuk itt, mielőtt folytatnánk az utunkat észak felé.
Kilchoant esőben érjük el.
Négy vendégmooring (a Post Office-ban kell fizetni értük) van kitéve, mind üres, de jut mellettük hely a horgonyzásra normális mélységben. Igaz, jóval távolabb kerülünk így a parttól, kevésbé vagyunk védve a hullámzástól, de a mai szélcsendes nap miatt ettől most nem kell tartanunk. Az öböl védett északról, így holnap sem kell aggódnunk. Útközben elolvastunk mindent a helyről, leghasznosabb infó, hogy van a településen egy zuhanyzó. Már alig várjuk, hogy fürödjünk.
Délutánra javul az idő, felpumpálja Dénes a dingit, és kievezünk ahhoz a kőfalhoz, ami látszik a fotón. A dingit felvisszük a házakhoz, és bicajlezáróval lezárjuk.
Érkezett még egy hajó, ő is horgonyra állt, aztán egy másik, ő meg mooringra. Bal oldalt Barny a sötétkék testével.
Kilchoan néhány épületből álló település, turizmusból, állattartásból tartja el magát. Az eső ellenére is sok a gyalogos- és bicajtúrázó. Két kemping, apartmanok, kastélyszálló várja őket. A bolt és posta egy helyiségben van, vele szemben a benzinkút. A zuhanyzó is kapott egy külön épületet. Sajnos konnektora nincs, így a hajmosást elfelejthetem. Kihoztuk a dieselkannákat, de nem engedik Dénest, hogy maga töltsön bele. A nő viszont nagyon bénán csinálja, egy csomó dieselt mellécsurgat.
A kertek rendezettek, a hatalmas, kékvirágú hortenziabokrok a szép zöld gyepen az USA-t, Kanadát idézik nekünk.
Ezt még Halifaxban fotózta le velem Álmos:
Találunk egy pici kempinget, ahol néhány lakókocsi és sátor áll. Mindenki szárítja a vizes holmijait a napsütésben. Elsétálunk a Mingary erődhöz, ami hotelként működik, de még folynak a felújítások. Interneten megnézzük a szobákról készült fotókat. Not bad :-)
A kapu nyitva, besétálunk a kertbe, hogy készítsünk egy-két fotót:
Skót marhákkal és juhokkal találkozunk a házak közötti legelőkön.
A melegvizes zuhanyzás után vissza a hajóra, fincsi vacsora a sok finom skót sajtból zöldségekkel, aztán még egy részt megnézünk a Last Kingdom-ból (Bernard Cornwell regényéből készült BBC sorozat a 9. századi Angliáról, a dán vikingekről). Véletlenül bukkantam az interneten a filmforgatás fő helyszínére. Magyarországon Etyek.
2019. aug. 07. Kilchoan bay, túra a világítótoronyhoz
Dénes kezében egy arcvédő háló van összecsomagolva. Grönlandon használt ilyet a csípős legyek ellen, már a Ben Nevis-en is jól jött volna. A vízitúrázókon is volt a csatornában. Most, hogy mi is szereztünk egyet, nem volt rá szükség.
A skót kosok nagyon jól néznek ki, amíg a kerítés elválaszt tőlük:
8 mérföld a világítótoronyig, és végig tudunk menni a toronyig épített betonon. Egy-egy ház akad útközben a füves, vizenyős dombok alján. 10 percenként egy autó elmegy mellettünk, ez nem zavaró.
Hangabokrok, mintha az Alpokban sétálnánk:
Kiértünk az Atlanti-óceán partjára. Holnap itt krajcolunk majd az É-i szélben.
Az Ardnamurchan világítótorony:
A világítótorony melleti épületekben több szobányi ingyenes kiállítást találtunk a torony történetéről, a környék geológiájáról, történelméről. Erzsébet királynő ellátogatott ide a '80-as években, amikor még két család élt itt, és ők működtették a világítótornyot.
Skót mondóka a szelekről:
"Az északi szél hozza a hideget és a viharokat,
A déli szél a meleget és a termékenységet,
A nyugati szél halat és tejet,
A keleti szél megaszalja a gyümölcsöket."
Ma megjött az északi szél, 11 fokra ébredtünk.
11-17-ig túrázunk, 16 mérföld eső nélkül :-), igaz többször szitált, de még a nap is kisütött néha. Visszaérve Kilchoanba Dénes barátkozhatott megint a lovakkal:
Ma se hagyjuk ki a zuhanyzást, fél 6-kor már a hajón, vacsi: tészta mindenfélével. Sajnos a Soundra ÉNy-i szél fúj, behajtja a hullámokat az öblünkbe, már nem kellemes az ittlét.